Eddig azt hittem megvan mindenem,

addig a pillanatig míg meg nem láttalak szemem felragyogott,

szívem majd kiugrott.Te csak mentél,mosolyod akár egy földre szált angyalé.

Attól a pillanatól fogva beléd szerettem.

Csak egy dolog jár a fejembe hogy te légy az enyém és én a tied...SZERETLEK

Mond, miért tűnsz el
lelkem egének sötétjében?
Mint a hold melyet felhő takar viharos éjeken.
Mond, miért hagysz itt egyedül
kétségbe esés és aggodalom hevében,
Lelkem s szívem remény tüzében?
Mond, miért töröd már amúgy is törött szívem százezer darabra?
Szerelmem félek,
mondd, miért hagysz magamra?

Szeretlek Kincsem,
Ezt milliószor mondtam,
Milliószor szeretném,
Csókolni az ajkad,
Várom hogy szemedbe nézhessek,
Forró csókkal kényeztethesselek,
Kár hogy most nem vagy itt velem,
Mert nem tudom elmondani:
Mennyire SZERETLEK Kedvesem!

Miért van az, hogy akárhányszor lecsukom a szemem,

téged látlak magam előtt? Miért van, hogy egész álló nap,

csak te jársz az eszembe, és nem tudok másra gondolni?

Miért van az, hogy ha a szívemre rakom a kezem,

úgy érzem a TE neved dobogja és senki másét?

Aranyosi Ervin: Szemedbe nézek…

Szemedbe nézek, s rám ragyog,
szívedbe látok, s ott vagyok.
Ölelni vágylak kedvesem.
Álmaid titkon meglesem.

Szívedbe látni vágytam én,
csalogatott, mint lámpafény,
s mint lepke, úgy szálltam bele,
s így lettem máris egy vele.

Közös az álmunk, s vágyaink.
Szerelmet váró álmaink.
Miénk a perc, a pillanat,
s nem baj, a világ hogy szalad.

De idebent, csak mi vagyunk,
egymás lelkén nyomot hagyunk.
Miénk a perc, a pillanat,
rabbá vált szívünk, így szabad!

Reánk talált a szerelem,
így váltál eggyé Te, velem.
Vonzott a fény, a mágnesem,
s nem lehetsz másé már Te sem.

Egymásra leltünk, s jó veled,
szemem csak nézi szép szemed,
s nincs a világon szebb dolog.
Legyünk hát együtt boldogok!

Hiányzol!

Ne hagyj el soha, hisz boldog vagyok Melletted,
Hisz Te jelented nekem az egyetlen kincsemet!
Te hoztál új színt szomorù életembe,
Te hoztad vissza szívembe az elkopott reményeket.

Ne hagyj el soha, mert azt nem élném túl,
Mert szerelmes szívem szívedtől lángra gyúl!
Te érezteted velem, ki is vagyok,
A te csókodtól, Kedvesem, mindig elolvadok.

Ne hagyj el soha, ígérd meg nekem,
Ígérd meg, hogy én vagyok s leszek is az életed!
Fogd a kezem örökké, egy percre se engedd el,
S amilyennek születtem, olyannak fogadj el!

Ne hagyj el soha, légy mindig a párom,
Nevessünk együtt, kérlek, a néha gonosz világon!
Te vagy, ki a rosszat kitéped szívemből,
Ne hagyd, kérlek, hogy semmi se maradjon az életemből!

Ne hagyj el soha, ne hagyj itt kérlek,
Mert szeretlek téged, ezt esküszöm Néked!
Te vagy, ki szomorkodni nem hagy engem,
S amíg élek, ezt milliószor megköszönöm még Neked.

Ne hagyj el soha, mert nekem Te vagy a világ,
Hagyd, hogy örökké csókoljon még a szám!
Mert neked csókot adni, maga a boldogság,
S tőled csókot kapni, talán a mennyország.

Ne hagyj el soha, hiszen nem viselném el,
A hibáimmal együtt, kérlek, úgy fogadj el!
S bármerre is mész, én elmegyek Veled,
Mert szívem minden szeretetével, igen, én úgy Szeretlek. "

Az igazi!

Mintha pillangók sokasága repkedne gyomromban,

S a szívem hevesebben verne a torkomban.

Leírhatatlan ez az érzés, csak körülírható,

De szavakkal ez nem kimondható.

Talán ez lenne a szerelem? Ha igen, akkor amíg élek ki nem heverem.

Mindennap egyre jobban szeretem őt És soha ki nem megy a fejemből.

Szeretem! Szeretem ahogy nevet, Ahogy édesen becézget.

Szeretem amikor csábítón rámnéz, Mikor puha ajka a számhoz ér.

Az érintését, ahogy finoman simogatja egész testem,

Kár tagadni! Teljesen beléestem! Most is csak arra gondolok,

Hogy szeretem őt nagyon nagyon, S ő marad a végzetem,

többé magamtól semmiért nem eresztem!

Szeretlek Szerelmem!!

Fejemben kavarognak a gondolatok…..
Elmondom de csak lassan,nem kapkodok……
Mikor távol vagy,emészt a fájdalom nehezen viselem hiányodat…
De mintha itt lennél,mégis..érzem illatodat….
Látom arcod melyből egy van csak e földön…
Mégis itt van előttem,..felettem a kékben,alattam a zöldön…
Igen látlak mindenhol,…mindenben…
Lelkem,szívem olyankor nincs itt felrepült az édenben…
Mikor itt vagy,foglak ölellek,mint anyukáját a kisgyermek…
De tudnod kell hogy többé,én el nem engedlek…
Nem mert lelkünk összeforrt,és nélküled nem élhetek…..
Ezért mondom ki bátran,többé ne menj el…..
SZERETLEK!!!!

Szeretlek!

Ahogy ablakomon a reggeli napfény,
Úgy szűrődik szívembe az érzés,
Érzés mi egyre jobban betölti egész testemet
A hiány,mert nem érzem lényedet
Ölelnélek éjjel,ölelnélek nappal,ölelnélek
Minden percben,mint holdat a felhők, mint csillagokat az ég.
Tudom ha itt vagy ha látlak,az lelkemnek üdvösség.
Csókolnám ajkaid,szemed, homlokod
Mikor nyakadhoz érek…lassítok
Szívem kalapál,majd kiugrik,
Nem hallom Hangod,igen az enyém is ,elcsuklik
Kezed fogom,el nem eresztlek
Füledbe suttogom,halkan, gyengéden,
Imádlak,Szeretlek!!!!

Hiányzol!

Te vagy nekem a fény a sötétségben.
Te vagy a szép és jó az életemben!!
Te vagy az akit tiszta szívből szeretek,
akivel tudom boldog lehetek,
mert meg
fogott benned valami ,
valami nem e világi.
Valami ami nem hagy nyugodni
és nem enged feledni.
De miért feledjem ami szép és jó
Veled minden pillanat lángoló,
Lángol a szívem s hevesen ver
tud meg szívem sosem enged el...

Aranyosi Ervin. Voltál szerelmes?

Voltál szerelmes, mondd el, hogy milyen volt?
Meséld el annak, ki nem élte át!
Olyan, mintha egy vaknak elmesélnéd,
hány féle színben játszik a világ.
Mennyei érzés – földi halandóknak,
s néha pokol, mert néha gyötrelem.
Valóra vált, beteljesült, vad álom,
vagy egyoldalú és örömtelen.
Van hogy fellángol, máglyaként eléget,
s fájón parázslik amikor kihuny.
Csodálatos, míg viszonozva érzed.
S ha tovaszáll, maró, akár a gúny.
A szív megtelik néma áhítattal,
méregpohár, amikor kiürül.
Üresség tátong, mikor magadra hagynak,
emléke fájón lüktet legbelül.
Hiába kínoz gyötrőn ez az érzés,
lelkedet tőle meg nem mentheted.
Nekivágsz újra, amíg csak el nem éred,
s végül igaz szerelmed te is elnyered!