Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet."
(Juhász Gyula)

Ahogy ablakomon a reggeli napfény,
Úgy szűrődik szívembe az érzés,
Érzés mi egyre jobban betölti egész testemet
A hiány,mert nem érzem lényedet
Ölelnélek éjjel,ölelnélek nappal,ölelnélek
Minden percben,mint holdat a felhők, mint csillagokat az ég.
Tudom ha itt vagy ha látlak,az lelkemnek üdvösség.
Csókolnám ajkaid,szemed, homlokod
Mikor nyakadhoz érek…lassítok
Szívem kalapál,majd kiugrik,
Nem hallom Hangod,igen az enyém is ,elcsuklik
Kezed fogom,el nem eresztlek
Füledbe suttogom,halkan, gyengéden,
Imádlak,Szeretlek!!!!

Fejemben kavarognak a gondolatok…..
Elmondom de csak lassan,nem kapkodok……
Mikor távol vagy,emészt a fájdalom nehezen viselem hiányodat…
De mintha itt lennél,mégis..érzem illatodat….
Látom arcod melyből egy van csak e földön…
Mégis itt van előttem,..felettem a kékben,alattam a zöldön…
Igen látlak mindenhol,…mindenben…
Lelkem,szívem olyankor nincs itt felrepült az édenben…
Mikor itt vagy,foglak ölellek,mint anyukáját a kisgyermek…
De tudnod kell hogy többé,én el nem engedlek…
Nem mert lelkünk összeforrt,és nélküled nem élhetek…..
Ezért mondom ki bátran,többé ne menj el…..
SZERETLEK!!!!

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
szerelmes szavakra s forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem ajkadon,
olyan ez mint a valóság csak kár hogy álmodom.
Sötét éjjel édes álom hamar tova száll,
felébredek és a szívem vadul kalapál.
Körül nézek és te nem vagy sehol se s ettől szenvedek,
mert szeretném ha velem lennél mindig csak velem!

Aranyosi Ervin: Lennék…

Lennék italod, ha frissítőre vágynál.
Lennék tüzed, mely égetőbb a vágynál.
Lennék Napod, mely felvidítja kedved,
s lennék az, akit őszintén kell szeretned.

Lennék derű, mely víg mosolyt varázsol,
s lennék veled, hogy sose legyél távol,
s várnék reád, ha mégis el kell menned,
s lennék szíved, hogy ott dobogjak benned!

Lennék mosoly, hogy csókolhassam ajkad,
s lennék a vágy, hogy mindig ezt akarjad!
Lennék virág, s tenném neked a szépet,
s lélek lennék, ki vágyja tiszta fényed!

 Száz kimondhatatlan szó és ez is egy a sok közül
Ámor nyíla résre lelt , s én kijutottam a bástyák mögül. A Magány mostanra már alapjaiban is romokban egy félszeg vallomás lappang ezekben a sorokban. Szeretlek de még nem tudom elmondani elégszer, hogy ez az érzés mindent egy új közös életté értékel. Szeress hogy Szerethessek, Magam mellett tudhassalak, Becézgesselek, netán a karomba zárhassalak *.*

Várom már a napot,
Azt a pillanatot
Mikor újra átölel karod ,
S a szád csókolja a szám;

Van egy titkom amit el kell mondanom neked
Száz év múlva is fognám a kezed,

Az én szívem a tiéd,
S csak érted dobban
A te szíved az enyém,
S a szívemmel egyszerre dobban;

Azt kalapálja nagy hanggal
Te vagy az életem s ez nem mese habbal;

Egy szónak is száz a vége
Te engem Szeretsz
Én pedig TÉGED!

Fáradt testem minden éjjel, vadvirággal kényeztesd el!
Szórd rám szirmát, szórj rá csókot,
Megszolgálom Én e bókot!
Hozzád bújok és becézlek,
Odaadón kényeztetlek
Selymes bőröd élvezettel,
Simogatom két kezemmel.
Boldogság járja át tested,
Csókkal zárul le szép ested.
Hűvös szellő cirógat,
Én őrzöm az álmodat!